2016. augusztus 13., szombat

1.évad 2.rész

Jorge Navarro

Tini nagyon kikészült! Sajnálom hogy elvetélt de egy kicsit azért örülök is neki mert fiatal még ahhoz hogy anya legyen. Miután a húgom elaludt letettem a kanapéra majd felmentem átöltözni. Írtam egy üzenetet Albanak és elmentem dolgozni!

Tini Navarro

Elképesztően rossz hogy elvetéltem! Lehet hogy még fiatal vagyok de mégis csak az enyém volt!
Később a csengő hangjára ébredtem. Fölkeltem az ágyból és odacsoszogtam az ajtóhoz.
-Szia Kicsim!-csókolt meg Facu
-Szia!
-Minden rendben? Feszültnek tűnsz!-sétált be a nappaliba
-Nem igazán.....el kéne mondanom valamit.-ültem le
-Mondjad csak!-foglalt helyet mellettem majd egy bátorító mosolyt küldött felém
-Hát....az van...hogy....ööö...terhes voltam és elvetéltem!-mondtam ki gyorsan a végét
-És ez miért baj! Inkább örülj neki!
-Mi van? Hogy mondhatsz ilyet? -akadtam ki
-Tini én nem akarok gyereket!
-Én se terveztem de így alakult!
-Igen így. Elvetéltél! Ennek meg kellett történnie!
-Nem lehetsz ennyire szívtelen!
-Én nem vagyok az! Tudod mennyi felelőséggel jár egy gyerek?
-Igen, tudom! De megoldottuk volna!-könnyeztem be
-Oldottad volna! Nekem nem kellene akkor se ha megszületik!
-Menj el! Nem akarlak többet látni!-nyitottam ki neki az ajtót
-Ezt még meg bánod!-ment el én meg vissza borultam az ágyba és sírni kezdtem. Nem tudom mennyi idő telhetett el de arra lettem figyelmes hogy a tesóm barátnője jön le a lépcsőn.
-Szia Tini!
-Heló!-töröltem le a könnyeimet
-Mi történt?-ült le mellém
-Nem érdekes....
-És akkor miért sírtál?
-Hosszú...
-Időnk mint a tenger.Na mondd már el!
-Terhes voltam, elvetéltem és emiatt összevesztem Facuval!
-Na várjál! Ez sok volt egyszerre! Min vesztetek össze?-kérdezte
-Azon hogy Ő örül annak hogy elveszítettem a gyereket!
-Igaza van!Ez korai lenne még!
-Lehet hogy korai de megtörtént és nem tudom elhinni hogy egy kicsit sem hatja meg!-keltem ki magamból és kiabálni kezdtem.
-Tini el kell fogadd hogy nem mindenki gondolkodik úgy mint te!-kezdett el Ő is hangoskodni amikor belépett Jorge.......

***Jorge Navarro***

Már a kaput nyitom ki amikor meghallom hogy a párom és a húgom ordítoznak egymással. Gyorsan kapkodtam a lábaimat egymás után hogy mielőbb bent legyek a házba.
-Tini el kell fogadd hogy nem mindenki gondolkodik úgy mint te!
-Mi folyik itt?-néztem rájuk kérdően
-Az, hogy a drága barátnőd pont úgy gondolkodik mint a pasim.-álltam fel a könnyeimet törölgetve és felmentem a szobámba. Nagyot csalódtam a barátnőmbe és a páromba. Senki nincs már mellettem.

***Jorge Navarro***

-Mi történt?-vettem le a kabátom és a cipőm.
-Kérdezd a húgod, mert ez még nekem is homályos.-tette fel a kezeit és elment a konyhába. Én azonnal a húgom szobályába vettem az irányt.
-Kopp-kopp.
-Tünj el!-kiabált vissza.
-Nem mgyek sehova, mert szükséged van rám.-léptem be.
-Igen igazad van.-állt fel és megölelt.
-Na mesélj.-döltem hátra vele az ágyban. Ő szépen elmesélt mindent szóról-szóra. Azt, hogy Facu örült annak, hogy Tini elvetél meg Alba kirohanását is. Az utobbit nem csodáláom, de Facu?
-Szóval ennyi.-sóhajtott nagyot én meg magamhoz szorítottam.
-Alba miatt ne aggódj, de a csávód kinyírom.-álltam fel dühösen.
-Ne báttyó. Én szeretem őt és hiszem, hogy képesek vagyunk ezt felnőttek módjára megoldani.
-Mi milyen felnőttek? Alig vagy 16.-idegeskedtem.
-Én csak annyit kérek, hogy támogass és ne bántsd a barátom.-túrt bele a hajamba én meg bólintva kimentem az ajtón. Jövő héten Samu a nagybáttyánk is meglátogat minket. A legnagyobb káosz közepére jön haza. Mondjuk addigra úgy is kinyírom a haverom. A legjobb barátom és ilyet tesz a hugommal. Esküszöm, hogy nem állok jót magamért ha meglátom. Ru és Candi is felhívott, hogy este beugranának. Szóval este filmezünk és szórakozunk. A barátnőmmel is beszélnem kell. Tini legjobb barátja és akkor ezt csinálja? Már nem értek senkit. Felmentem a szobámba, hogy beszéljek vele.
-Alba miért csináltad ezt?-kérdeztem kicsit mérgesen.
-Még is mit?-kezdett értetlenkedni.
-Hát, hogy Tininek azt mondtad nem baj, hogy elment a baba. Szerinted milyen érzés ha valaki elveszti a gyerekét?
-De hát még meg se született.-csapott a homlokára.
-Akkor is egy baba volt. Komolyan nem értelek.-ültem le az ágyra.
-Ne haragudj szerelmem. Ne veszekedjünk ilyen dolgokon. Beszélek majd Martinával és bocsánatot kérek tőle.-ült be az ölembe és megcsókolt.
-Engem így akarsz kibékíten?-kúszott ravasz mosoly a számra.
-Hát mondhatni.-vette le a pólómat. Nagyon gyorsan minden ruha lekerült rólunk és lovacskázhattunk.

***Martina Navarro***

Hallom a báttyámék már békülnek. Én is úgy döntöttem, hogy átmegyek Facundohoz mgebeszélni a dolgokat. Felhúztam a fekete békejeles pólóm meg a rózsaszín nacim + kiegészítők.

Elmenetem a fürdőbe, a hajam kivasaltam majd felraktam egy halvány sminket. Végül pedig a tárcám és a mobilom becsúsztattam a táskámba és már mehettem is. Egész úton azon godolkoztam, hogy mit fog vajon csinálni a párom ha ott állok az ajtóban. Épp egy faygizó elött sétáltam amikor ismerős hangot hallottam.
-Tinita! Unokahugi.-ez volt az a hang.
-Samu. Hát itt vagy? Ezt el sem hiszem. Drága nagybáttyus.-ugrottam a nyakába és agyon puszilgattam.
-Igen itt vagyok. Merre igyekeztél éppen? Elkísérhetnélek.-karolta át a vállam.
-Hát az az igazság, hogy ezt egyedül kell végig csinálnom.-nyeltem le a gombócot a torkomban.
-Nem, nem elösször elmeséled, hogy mi történt meg veszünk két fagyit.-puszilt meg majd odament a fagyishoz. Amikor már a kért csokis gombócommal sétáltam belekezdtünka beszélgetésbe.
-Tudod terhes voltam Facutol és elvetéltem. Jorge volt az első aki megtudta, Ő kitartott mellettem ám amikor ezt Facundonak meséltem el na Ő kifejezetten nem örült. Aztán én elküldtem egy melegebbik éghajlatra és a nappaliban sírtam amikor lejött Alba. Neki is elmeséltem a storyt és azt mondta, hogy egyetért a pasimmal.-kezdtem könnyezni.
-Hé kislány. Bármikor lehet még kisbabád. Ez nam a világ vége. Én is szívből sajnálom, hogy meghalt a kis prücsök, de elötted az élet. Fogd fel úgy, hogy ezt a sors akarta és Facuhoz pedig ketten megyünk oda. Ígérem egy szót sem szólok csak kicsit féltelek tőle.-puszilta meg a homlokom én meg jó szorosan átöleltem őt.
-Köszönöm!-motyogtam a vállába.
-Akármikor kis hercegnőm.-nevetett. Útközben rengeteget beszélgettünk és megértettem ha lezárul egy korszak akkor mindig kezdődik egy új. Vagy azt, hogy a rossz dolgok után jönnek a jók. Igen még fáj, hogy meghalta fiam vagy lányom, de tudom ezt a sors akarta. Bármikor szülhetek gyereket Facunak. A ház elé érve bekopogtam és vártam, hogy ajtót nyissanak. Nem kellett sokat várni pár másodpercre rá nyílt is az ajtó. Facundo anyukája állt az ajtóban.
-Hála égenk, hogy itt vagy Tini.........
                         ..........Folytatjuk.........